Kumkvat, a törpemandarin

Kumquat, magyar fonetikus írássak kumkvat,  a citrusok gyöngyszeme, bár csak 1915-ig sorolták a citrus nemzetségbe. Manapság a 6 fajt magába foglaló Fortunella nemzetséghez sorolják. Neve kínaiul arany narancsot jelent. Japán megfelelője a kerek fajokra “kin” kan vagy “kin kit”, míg a hosszúkásakat “too kin kan” névvel illetik. 

Ajánlunk kaspókat cserepes növényeidhez a Kertlap Kertészeti Webáruházból.

Kumkvat leírása

A kumkvat fa (Fortunella sp.) lassú növekedésű, elágazó, kompakt megjelenésű, legfeljebb 4,5 méter magas, lomblevelű örökzöld. Váltakozó állású levelei hosszúkásak, finom fűrészelt szélűek a levélválltól a levéllemez közepéig. A levelek sötétzöld, felszínük fényes, fonákuk világosabb. Illatuk aromás. Ötös tagolódású fehér virágai magányosan vagy csoportokban fejlődnek. Ovális vagy kerekded termései 1,5-6 cm szélesek, héjuk narancssárgától a narancsvörösig változik. A gyümölcshús erősen tapadó héj olajtartókban gazdag, a gyümölcshússal együtt fogyasztható. A külső héj fűszeres, a belső édeskés ízű. A gyümölcshús nem túl leveses, 3-6 gerezdre bontható, savanykás, apró magvakat tartalmaz, olykor mag nélküli. vastag ellenálló héja miatt jól bírja a tárolást, szállítást.

A kumkvat illóolajokban gazdag, megtalálható benne például limonén, alf-pinén, monoterpének. Fontos a rosttartalma, kálium, kálcium, C-vitamin, A-vitamin forrás. Rosttartalma miatt emésztésserkentő, cukorbetegség ellenes. C-vitamin tartalmának köszönhetően remek antioxidáns. Diétázóknak ajánlott.

Fortunella japonica

Kumkvat eredete és elterjedése

Valószínűleg Kínából származik. Leírásával 1178-ban találkozhatunk először. Európai írók 1646-ban említik, amelyek egy portugál misszionárius leírása alapján keletkeztek, aki 22 évet töltött Kínában. 1712-ből származó növénylistában már szerepel, mint Japánban termesztett növény. A 19. században megjelent Európában és Észak-Amerikában. Ekkor, mint díszfát nevelték, főleg sétautak szegélyező dézsában tartva. Manapság leginkább Floridában, Texasban, Kaliforniában termesztik, illetve kisebb mértékben Guatemalában, Puerto Ricoban, Kolumbiában, Brazíliában, Suriname-ban. Dél-Indiában a hegyvidéken termesztik,de termesztik Ausztráliában és Dél-Afrikában is.

Kumkvat környezeti igénye

A leggyakrabban termesztett, tojásdad termésű ‘Nagami‘ kumkvat nyári hőigénye 27-38 º C. De -10 º C-ig fagytűrő! Kínában a teatermesztési körzetekben termesztik, ahol más citrusféle nem él meg. Ez az egyetlen citrus, amely téli nyugalomba vonul. Nyugalmi periódusa alatt nem fejleszt új hajtásokat, nem virágzik.  Cserépben tartva kiemelendő, hogy víz- és páraigényes, napfényre való, lágy vízzel kell öntözni. B típusú virágföldbe való. Nyáron tartsuk a szabadban, napos helyen, télen világos helyen, 4-6 fokon.

Magról ne szaporítsuk, mert virágozni nem fog. Japánban és Kínában vadcitrom (Poncirus trifoliata) alanyra oltják, így törpésítik is egyben.

A kumkvatot héjával együtt fogyasztjuk. Kitűnő kiegészítő grill- vagy sült húshoz, szárnyasokhoz és vadételekhez. Ezenkívül kitűnő alapanyag koktélokhoz és gyümölcssalátákhoz is. Előszeretettel alkalmazzák ételek díszítésére is. Pikáns aromája miatt a kumkvat a kompótoknak és a gyümölcsleveseknek is kellemes ízt kölcsönöz. Írja a bekesi.co.hu.

kumquat nagami: Fortunella margarita törpe fácska.

Kumkvat Marmalade

David Lebovicz párizsi séf ajánlata

2 hosszában kettévágott citrom, vékonyra szeletelve, a magvakat félre tesszük;
Fél kg megmosott kimagozott, karikára vágott  kumkvat, a magvakat félre tesszük;
Másfél l víz;
Fél kg cukor;
Csipet só;
Fél teáskanál likőr (pl. cseresznye, de más is lehet; opcionális).

Tegyük a citromszeleteket zománcozott edénybe, öntsük fel vízzel, forraljuk kb öt percig, míg a citromkarikák áttetszőekké válnak.  Csepegtessük le a őket, öntsük el a vizet

Tegyük vissza az edénybe a citromkarikákat. A magvakat tiszta ruhába kötve tegyük bele szintén az edénybe. Adjuk hozzá a felszeletelt gyümölcsöt, és a másfél liter vizet. Forraljuk fel, majd az egészet hagyjuk állni lefedve egy napig.

Másnap egy kistányért tegyünk be a hűtőbe.  Adjuk hozzá a kiázott gyümölcsökhöz a cukrot és a sót. Majd közepes lángon főzzük a lekvárt kb. háromnegyed órát. A tűzről levéve vegyük ki a magvakat tartalmazó tasakot, a magvakat a tasakban hagyva nyomjuk szét pl kanállal, és a préslét öntsük a lekvárra, így a lekvárt pektinnel gazdagítottuk.

Folytassuk a főzést kb. 100 ºC-on. A lekvár akkor megfelelő állagú, ha hűtőben tartott tányérra csöppentve, majd rövid időre visszatéve és újból kivéve azt látjuk, hogy a lekvár sűrű, a teteje ráncosodik, ha kicsi megnyomjuk az ujjunkkal. Ha nem ráncosodik, főzzük tovább, majd tegyünk ismét egy próbát.

Amikor elkészült, húzzuk le a platniról, és keverjük hozzá a likőrt. Ez el is maradhat.